Ember-robot élőben! Érdekel?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én tinédzserként nagyon sok Asimov könyvet olvastam. Nos, talán nem én vagyok az egyetlen, akit megfogtak Asimov tudományos fantasztikus írásai, az Alapítvány sorozat, a robotika három törvénye, stb. A mai generáció kevésbé ismeri munkásságát, legfeljebb az "Én, Robot"-on keresztül, de arról is inkább a nagy William Smith jut az emberek eszébe, kevesebben tudják, hogy az nem más, mint Asimov munkájának filmre vitt változata.

Az emberszerű robotok gondolata nagyon hosszú ideje foglalkoztatja az embert. És ugyan nem végeztem ilyen irányú közvélemény kutatást, de az az érzésem, hogy ha megkérdeznénk az utcán 10 embert, abból 9 azt mondaná, hogy a jövőben biztosan lesznek emberszerű robotok, legfeljebb abban térnének el a vélemények, hogy pontosan mikorra; 20 év múlva, 50 év múlva, vagy 100 év múlva tart majd ott a technológia, hogy ezt meg lehessen valósítani...
Asimov mindenesetre már az 1940-es évek óta pedzegeti a témát, és még ki is dolgozta a robotika alaptörvényeit, azokat a törvényeket, melyeknek egy robot cselekedeteit kellene (legalábbis szerinte) szabályozniuk. A három törvény már szinte legenda lett, aki netán nem ismeri, a pontos szöveget megtalálja mondjuk itt, de a lényege végül is annyi, hogy a robot teljesíti gazdája parancsait, még akkor is ha az őrá nézve destruktív hatású. Mondjuk ez olyasmi, amit egy robottól úgy el is várnánk, nem igaz? Végül is csak egy gép, nemdebár, azért hoztuk létre, hogy a parancsainkat teljesítse, nem pedig azért, hogy a saját érdekeit latolgassa, amikor meghozza döntéseit!

Akkor most hadd kérdezzem meg a kedves olvasót is, hogy ismerve a technológia fejlődését mondjuk az utóbbi száz év során, szerinte lesznek-e a jövőben valamikor emberszerű robotok? Lesznek-e olyan, külsőre az emberhez megtévesztően hasonlatos lények, melyeket meg lehet vásárolni, fel lehet programozni, és onnantól a mi utasításainkat követik, megtesznek mindent, amit mondunk, és ha kérjük, esetleg még szét is szerelik magukat?
Elképzelhetőnek tűnik-e ez az elgondolás?
És ha igen, akkor körülbelül mikorra fog itt tartani a technológia? Az olvasó szerint hogy állunk ezen a téren? Évekre, évtizedekre... netán évszázadokra van még szükség? Ki mit tippel ezzel kapcsolatban?

Nos, amit most fogok mondani, az talán első hallásra egy kicsit meglepő lesz...
A technológia ugyanis már jó 40 éve létezik, és azóta folyamatosan használják is, és most már egyre nagyobb mennyiségben állítják vele elő az emberszerű robotokat. Ezek külsőre gyakorlatilag megkülönbözhetetlenek egy emberi lénytől (csak az tudja felismeri őket, aki tudja mit kell nézni), és mára már olyan sok van belőlük, hogy szinte az élet valamennyi területén találkozhatsz velük.
Hogy nem hiszed el? Nos, ha akarsz egyet látni, élőben, a saját két szemeddel, nem kell semmi egyebet tenned, mint hogy kicsengetsz itt 15 000 forintot, és elmész jövő hét pénteken a Papp László Sportarténába!

Mert tudod a helyzet az, hogy a legtöbben teljesen rossz oldalról közelítik meg ezt az egész ember-robot kérdést! Amikor felmerül, hogy lehetne-e ember-robotokat készíteni, akkor azt várják, hogy a technológia mikorra fog majd eljutni arra a szintre, hogy kis parányi szilícium chipekből, mikroprocesszorokból, huzalokból, drótokból meg nyomtatott áramkörökből... szóval hogy mikorra tudunk ezekből végre létrehozni egy olyan komputer-egységet, ami képes "emberszerűen" gondolkodni, és emberi utasításokra reagálni, válaszolni, engedelmeskedni.
Majd amikor ezzel mind megvagyunk mikorra tudjuk majd ezt bevonni olyan speciális anyagokkal, amik az emberi szövethez kísértetiesen hasonlatosak, hogy a robotunk külsőre, esetleg még tapintásra is megtévesztően emberszerű lehessen.
Na persze, ha a "feladatot" ebből az irányból közelíted meg, akkor ehhez valóban még számos technológiai fejlesztésre lenne szükség, és erre az egészre, így még évtizedeket kellene várni...

Csak éppen azt nem értem, hogy miért akar mindenki feltalálni csupa olyan dolgokat ÚJRA, amiket már mind réges-régen feltaláltak?! Hiszen maga a Homo Sapiens ezeket mind már több ezer éve tudja! Pontosan úgy gondolkodik, mint egy ember, és olyan anyagokkal van bevonva, mint egy ember, tehát teljesen emberszerűen is néz ki!
Az ember és az emberszerű robot között, definíció szerint, ugyebár csak annyi a különbség, hogy az emberszerű robotnak nincsen lelke, nincsenek önálló gondolatai, csupán parancsokat teljesít. Külsőre teljesen emberi, de belül nem ember, hanem csak egy gép.

Na mármost ha egy ilyet akarsz magadnak készíteni, akkor persze, megpróbálhatod a hozzávalókat mind megépíteni nulláról, ami egy nagyon bonyolult és költséges megoldás, vagy...
Választhatod az egyszerűbb megoldást, a homlokodra csaphatsz és észreveheted, hogy ezek már mind készen vannak! Ha ahelyett, hogy megpróbálnál mindent nulláról megépíteni, veszel egy "kész" komplett emberi lényt kiindulásnak, akkor csupán azt kell valahogyan megoldanod, hogy elvedd belőle azt, ami emberré teszi. Ha valamilyen úton-módon el tudod venni a lelkét, az önálló gondolatait, és elérni hogy teljesen gép módjára, csupán parancsokat teljesítsen, akkor már készen is vagy: az emberszerű robotod máris előállt!



A cikk írója természetesen tisztában van az itt elmondottak morális konnotációival, és egyáltalán nem helyeselni próbálja ezt a fajta hozzáállást, ami egy emberi lény robotosítását lehetővé teszi. Csak illusztrálni szeretné, hogy a morális gátak hiánya hogyan tesz lehetővé olyan megvalósításokat, amik egy hétköznapi, egészséges embernek eszébe sem jutnának, épp azért mert rendelkezik egy "erkölcs modullal".
Viszont fontos tudatosítani, hogy azok, akik a háttérből operálnak, ettől a modultól tudatosan megszabadítják magukat és a szektáikba csatlakozó új tagokat, épp annak érdekében, hogy efféle "kreatív" megoldásoknak ne legyen semmiféle akadálya. Aki szeretné megérteni, hogy a világ hogyan működik igazából, annak egy idézetet tudnék a figyelmébe ajánlani, amit Jézus mondott, és Fritz Springmeier előszeretettel használt, hogy "Légy bölcs, mint a kígyó, és ártatlan, mint a galamb", tehát legyenek meg az erkölcsi normáid, és ne használj ki másokat, de azért próbáld meg megérteni, hogyan is gondolkodik a gonosz, akinek nincsenek erkölcsi normái, mert különben nem fogsz tudni védekezni a taktikáival szemben.

Abban a pillanatban, amint az erkölcsi akadályokat sikerül magunkban leküzdenünk, az ember-robot létrehozása sokkal egyszerűbbé válik, mint azt a legtöbben gondolnák.
Az emberi elmének nagyon komplex védekező mechanizmusai vannak például arra az esetre, ha valami traumával kell az illetőnek szembenéznie. Vannak olyan horribilis "élmények", amiket ha az ember átél, akkor ha nem tudná utána teljesen elfelejteni, úgy képtelen lenne élete hátralévő részében bármiféle normális életet élni. Az elme ilyen esetekben segít, és elzárja ezeket az élményeket a tudat egy külön, erre a célra szeparált részébe, ahonnan nem jönnek elő többet. Nos, ezt a mechanizmust ezek a morál nélküli emberek megtanulták saját céljaikra felhasználni, és rájöttek, hogy ha horribilis kínzásoknak vetnek alá gyermekeket egész fiatal koruktól fogva, akkor azokban egy komplett második személyiség fejlődik ki, melynek "az a dolga", hogy ezeket az emlékeket kezelje, és elzárja az elsődleges személyiség elől. Ez a másodlagos személyiség a nagy traumák hatására rendkívül szuggesszívvé, irányíthatóvá is válik, úgyhogy innentől már csak azt kellett megoldaniuk, hogyan lehet parancsszóra váltani ezek között a különböző személyiségek között, és máris készen van egy olyan teljesen embernek tűnő lény, mely parancsszóra robottá válik és szó nélkül engedelmeskedik.

Ha ez mind abszolút elképzelhetetlenül hangzik, felhívnám a figyelmet, hogy számos mai pop-sztár mesél interjúiban arról, hogy neki bizony van egy másik személyisége, lásd például Beyoncé-t, aki álltja, hogy amikor fellép, a színpadon az nem ő, hanem egy Sasha Pierce nevű karakter, de még sorolhatnám... túl sokan mondják el pontosan ugyanezt ahhoz, hogy félre lehessen söpörni, mint egyszerű "szófordulatot". Amikor ilyeneket mondanak, nem csak képletesen értik, hanem ténylegesen ez történik velük!

A tökéletes ember-robot megvalósításának pontos részleteivel egy Walt nevű fiatalember kezdett el komolyan foglalkozni, úgy jó száz évvel ezelőtt, amikor komoly kormányzati és titkosszolgálati kapcsolatokkal a háttérben az 1920-as évek elején megalapította cégbirodalmát, mely ma is komoly befolyást gyakorol gyermekeink személyiségének fejlődésére és a vezetéknevéről csak így, "Disney" néven vált ismertté.
(Megjegyzem, hogy ez azt jelenti, hogy amikor Asimov elkezdett emberszerű robotokról "fikcionálni", akkor ezek már 20 éve kidolgozás alatt voltak. Na ennyit a nagy látnokokról, meg a sci-fi irodalom csillagairól! Ha be vagy avatva olyan dolgokba, amikről az emberek csak 80 év múlva fognak tudni, akkor könnyű nagy látnoknak lenni!)

A technikát tovább tökéletesítette egy Josef Mengele nevű "doktor" - bár én az ilyen emberre nem pont ezt a szót használnám - aki teljesen szabad kezet kapott a náci Németországban, hogy azt tegyen a keze alá került gyermekekkel, amit csak szeretne. A világ talán egyik legelkorcsosultabb emberéről sokan tudják, hogy milyen szörnyű dolgokat művelt, de azt már kevesebben, hogy a háború végén, a Gemkapocs Művelettel őt is Amerikába menekítették, ahol Dr. Green név alatt folytatta tovább betegebbnél betegebb kísérleteit, csak most már a CIA irányítása alatt. A nevéhez fűződik például azoknak az értékeknek a pontos megállapítása, hogy egy adott súlyú, adott korú gyermeket mennyi kínzásnak lehet alávetni anélkül, hogy azzal halált okoznának. Ez azért volt fontos számukra, mert megölni azért mégsem akarják a delikvenst, de elég traumát akarnak okozni ahhoz, hogy a személyisége úgymond disszociáljon, és létrehozzon egy második személyiséget.

A második világháború után Walt, ez az ifjú enterprenőr, aki egy egészen forradalmi hozzáállással állt elő és mesefilmeket kezdett el gyártani, amik különböző meseországokban játszódtak (megszületett Alíz, Dorothy, Hófehérke, Csipkerózsika, és a sok különböző mesefigura , mind a saját kis mesevilágával...) Szóval Walt-ék ekkortájt, az 50-es évekre már nagyon magas szintre fejlesztették az "ember-robot gyártás" technikáját, és úgy látták jónak, hogy a projekt főhadiszállásaiként Amerika-szerte amolyan vidámparkokat létesítsenek, ahova nagy számmal jönnek majd a gyerekek szórakozni. Ezeket a parkokat Disney World-öknek nevezték el (utalva megint csak egy képzeletbeli mesevilágra) és a parkok alatt kiképzőközpontokat alakítottak ki. Végre minden egy helyen volt, a helyszín pedig ideális volt, hisz minden gyanú felett állt, és ami nappal vidámparkként működött, az zárás után kiképzőközponttá alakulhatott át.

Itt most nem szeretnék hosszasan elmerülni a részletekben, hogy hogyan történik egy ember-robot felprogramozása, akit érdekel a téma nagyon jó könyveket talál róla, de röviden a Disney World-ös programozást valahogy úgy kell elképzelni, hogy a különböző kínzások hatására lehasadt személyiséget elkezdik különböző mesevilágokba vinni a különféle "ride"-ok, elvarázsolt kastélyok, tükörbirodalmak használatával, no meg persze a Disney rajzfilmek újra és újra levetítésével. Az utaztatások célja az, hogy a frissen lehasított személyiséget meghatározott karakterűvé formálhassák. A felprogramozott ember-robotokban tulajdonképpen kialakítanak egy vagy több olyan másodlagos személyiséget, amelyik valamelyik meseországban él. Ennek megfelelően ha például Alíz programozást kapott az illető, és mondjuk azt mondod neki, hogy te vagy a fehér nyúl, akkor elkezd követni téged bárhová mész, és megfelelő kulcs mondatokra a meséből, meghatározott módon reagál, csak ismerni kell a mesét, és máris tudod "működtetni" őt.
Egy ilyen áldozat például egyáltalán nem tud moziba járni vagy filmet nézni, mert a történetek és a képek úgymond "triggerelik" benne a személyiségváltást és beláthatatlan következményei lehetnek számára ha beül egy ismeretlen filmre...

Ha az imént felnevettél az ötlet hallatán, hogy "kiképzőközpont lenne a vidámparkok alatt", mert ez szerinted abszolút nevetségesnek hangzik, akkor nem vagy egyedül. Ugyanazok az emberek ugyanis, akik létrehozták ezeket a emberprogramozó központokat, abba is komoly pénzeket fektettek, hogy nevetségessé tegyék a gondolatot, ezzel biztosítva az inkognitó fenntartását.

Nem tudod elkerülni, hogy el ne terjedjen róla a pletyka, csak annyit tudsz tenni, hogy közömbösíted azzal, hogy előre felkészíted az elméjüket, hogy amikor majd hallanak róla, nevetségesnek tartsák.
Ezt úgy éred el, hogy például gyártasz filmeket, amikben titkos bűnszervezeti központok vannak egy vidámpark alatt, és az egészből csinálsz egy nagyon szórakoztató és abszurd vígjátékot (lásd Beverly Hills-i zsaru 3), ezáltal össze tudod kapcsolni a témát különböző vicces dolgokkal (mint mondjuk Eddie Murphy), és eléred, hogy ha később ilyesmit hallanak, nevetni támadjon kedvük...

Úgyhogy azt javaslom, hogy miután kinevetted magad, ülj le gondolkodni egy kicsit, és lásd be, hogy az, hogy ezt a témát ily módon filmre viszik, éppen azt bizonyítja, hogy mennyire valóságos! Vedd észre, hogy épp azért viszik filmre, hogy megpróbálják nevetségessé tenni!

Hogy honnan tudunk ilyen sokat ezekről a programozási technikákról? Onnan, hogy vannak, akikben egy bizonyos kor után "elromlik a program" és pszichológiai problémák jelentkeznek, elmennek vele egy pszichológushoz, aki diagnosztizálja a problémájukat, kiderül a "több személyiség komplexus", és ha ezek után akad egy olyan hipno-terapeuta, aki hajlandó foglalkozni velük, akkor fáradságos munkával elő lehet hozni ezeket az elzárt emlékeket, és a szörnyű kínzások mind felszínre jönnek.
Két könyvet ajánlanék azoknak, akiket érdekel ez a téma, és tudnak angolul (sajnos nincs kapacitásom komplett könyveket lefordítani). Az egyik Fritz Springmeier könyve, aki egy ilyen hipno-terapeuta volt, és már jó 10 éve börtönben ül, mert miután kiadta az emberprogramozási technikákat pontosan ismertető könyvét, nyakába varrták, hogy állítólag ki akart rabolni egy bankot... a másik Cathy O'Brien könyve, aki pedig egy áldozat volt, akit szex-rabszolgának programoztak be, és mint ilyet 30 éves korában épp likvidálni készültek, amikor egy CIA ügynök, aki nagyon megkedvelte őt, megszöktette, ismeretlen helyre vitte, és több éves hipnoterápia után sikerült egész jól rendbe hoznia, így aztán képes volt megírni élet történtét.

No de térjünk vissza Walt bácsihoz, aki a vidámparkoknak álcázott programozóközpontok sikerén felbuzdulva nem sokkal később újabb öltettel állt elő. Ugyanis az egyetlen probléma (mármint az ő szemszögükből) ezekkel a kiképzőtáborokkal az volt, hogy csak viszonylag limitált számú embert lehetett velük egyszerre programozni. Ők sokkal inkább valami olyasmit szerettek volna látni, amivel az emberiség jelentős részét tudnák programozni!
Walt-ék ezért úgy döntöttek, és azért meg kel vallani, hogy ezekre az emberekre sok mindent el lehet mondani, de azt semmiképpen nem, hogy ostobák lennének... szóval úgy döntöttek, hogy felprogramoznak olyan robotokat, akiket arra használhatnak majd, hogy azok programozzák fel a populáció többi részét. Tehát a robotok fognak programozni újabb robotokat. Hát nem zseniális?

Úgyhogy Walt bácsi elindított egy fiatalokról szóló és fiatal közönséget megcélzó tv műsort, amit jobb híjján talán a magyar Kölyökidő nevű, a gengszterválás tájékán az m1-en sugározott műsorhoz tudnék hasonlítani, csak mikiegeres kiszerelésben. Lényegében összetoborzott néhány fiatal gyermeket, akiket elkezdett felprogramozni (kínzás, ételmegvonás, pszichotróp drogok, meg minden ami ehhez kell), adott rájuk mikiegér füleket, és produkálniuk kellett magukat egy új show műsorban.

Ha jobban megnézitek ennek a shownak egy újabb generációját, a felprogramozott gyerekek között számos ismerős arcra is bukkanhattok...

Christina  Aguilera, Justin Timberlake és Briney Spears
mind a Mickey Mouse Club "felfedezettjei" voltak

A nagy ötlet a következő: A fiatal felprogramozott gyermekkel csinálsz egy műsort, amit a családok megnézetnek a szintén fiatal, hasonló korú gyermekeikkel. Hétről hétre újra leülnek a tv elé, és követik az újabbnál újabb epizódokat, és ezzel egy szoros kapcsolat alakul ki bennük a műsor szereplőivel. Felnéznek a műsor szereplőire, mintának tekintik őket, a szülők pedig nem látnak ebben semmi problémát, hisz egy egyszerű gyerekműsorról van szó, látszólag teljesen normális gyerekek szerepelnek benne.

A csel az, hogy a gyereksztár valójában emberrobot, és amikor eléri a 19 éves kort - és ekkor ugye, vele együtt a te gyermeked is éppen a felnőttkor küszöbére kerül - akkor a programozók egyszerűen programot váltanak, és az ártatlan kislány egyik napról a másikra átalakul egy olcsó ribanccá, aki kipakolja minden portékáját, és 6 alul öltözött bőrcsizmás feka pasival vonaglik a színpadon, miközben egy óriás anakondával maszturbál.
Nos, e pillanatban már lehet, hogy lennének kifogásaid, csakhogy már elkéstél vele, mert a gyermeked gyakorlatilag együtt nőtt fel ezzel a tinisztárral, végigkísérte életét, ha ő felnőttként úgy kezd viselkedni, mint egy olcsó ribi (elnézést a francia szavakért), akkor ez óhatatlanul kihat a te gyermeked erkölcsi döntéseire is az életében. És most már késő azt mondani, hogy ezt azért mégse, a károsodás már visszafordíthatatlan...

Én például már évekkel ezelőtt figyelmeztettem egy kedves ismerősünket, akinek 10 éves kislánya állandóan Hanna Montaná-s cuccokban lófrált, hogy nem lesz ennek jó vége, de persze legtöbbször nem hallgatnak rám. És pontosan az történt, amit mondtam, hogy történni fog, a Disney felfedezett, felprogramozott kis Hanna, a gyerekműsorok sztárja, nemrég egy laza váltással szintén átkerült a tangában tűzben vonaglós pop-énekesek világába. Egyik napról a másikra!

Szegény Britney jövőre 30 éves lesz, és ezzel eléri a kort, amitől kezdve inkább meg szoktak szabadulni a programozott nőktől, egyrészt mert inkább fiatal lányokra van szükségük, másrészt pedig mert 30 év felett szoktak előjönni azok a programozási problémák, amiket már említettem, amik a lebukáshoz is vezetni szoktak.

Britney programja például 2008-ban összekuszálódott és ennek eredményeként teljesen összeroppant. Amikor egy pop-sztár, aki lényegében a szépségéből él, leborotválja a fejét nullásra, akkor azért érdemes elgondolkodnod, hogy nincs-e valami olyan dolog a háttérben, amiről nem tudsz... Ezzel fejezte ki szegény, hogy meg akar szabadulni attól a szereptől, amibe belekényszerítik. Szegény lány ki akart törni az elmeprogramozás alól, de végül nem sikerült neki, ráfogták, hogy részeg, és elvitték elvonóra, ami a náluk a kódszó arra, hogy visszaviszik további programozásra.
Ha a program teljesen megbomlik, és már nem javítható, akkor pedig egyszerűen megszabadulnak tőle, mint Marilyn Monroe vagy Anna Nicole Smith esetében...

Egy kicsit hosszabbra sikerült az írás, mint általában, de aki kitartott, az remélem értékes információkhoz jutott. Röviden csak annyit szerettem volna mondani, hogy ez a mai felnövekvő nemzedék mennyire furcsa, abszurd helyzetben van. Tudományosan kifejlesztett ember-robotokra kell felnéznie mint példaképre, ami gyakorlatilag azt eredményezi, hogy ő maga is programozott ember-robottá akar válni, és ennek például úgy ad nyomatékot, hogy teli torokból énekli vele a koncerten, hogy "Üss meg kérlek mégegyszer!" meg hogy "A szolgád vagyok!".

Az egész persze egy nagyon precízen kidolgozott terv egy egész generáció teljes robotosítására...