Kisdoktori értekezés a demokráciáról

Az embereknek, ha azt a szót hallják, hogy "demokrácia", valószínűleg az ugrik róla elsőre be, hogy, ja igen, a legmodernebb és legjobb ma ismert társadalmi berendezkedés, sok évszázados történelmi fejlődés vívmánya, az a kormányzás, amiben leginkább érvényesülhetnek a kis emberek jogai, stb. Na és persze az, hogy ez az az államigazgatási forma, amiben jelenleg is élünk itt a nyugat és közép-európai világban.
Nos, a most következő bejegyzés nem kevesebbet próbál állítani, mint hogy ebből semmi nem felel meg a valóságnak!
Tapasztaltabbaknak most a szemük sem rebbent, az új látogatók viszont már azt kezdik találgatni, hogy vajon kommunista vagy fasiszta beállítottságú lehet-e ennek a blognak a szerkesztője...
Rendben. Akkor most hadd állítsunk valami még megdöbbentőbbet!
A kommunizmus, a fasizmus, és a demokrácia teljesen egy tőről fakad, ugyanazon emberek dolgozták ki mind a hármat, és mind a három ugyanazokat a társadalmi erőviszonyokat hivatottak felállítani, csak más ideológia alatt.
Aki most felháborodott, és úgy érzi ezzel nagyon nem ért egyet, attól csupán annyit kérek, próbálja higgadtan, mindenféle beidegződésektől mentesen végiggondolni, azokat amik itt most elhangzanak, és azután végezzen egy rövid kis kutatást saját szakállára, majd ossza meg velünk, hogy ő mire jutott. Szívesen meghallgatjuk bárki véleményét, mindaddig, amíg az nem a központilag beprogramozott vélemény, hanem saját elmélkedés és kutatás eredménye...


Induljunk el talán onnan, hogy megnézzük magát a szót, hogy "demokrácia", hátha annak elemzéséből pontosabban megtudjuk, hogy mit is takar ez a kifejezés.
A demokrácia egy összetett szó, "demos" annyit jelent: tömeg (embertömeg), "acrosy" pedig azt jelenti: uralom. A "demokrácia" tehát, ami a "demos-acrosy" szóösszetételből jön, egyszerűen annyit jelent: "az embertömeg uralma".
Ma ezt inkább úgy szoktuk fordítani, hogy "a többség uralma", mert ez valamivel jobban leírja azt, amit általában értünk demokrácia alatt, de azért tartsuk meg a tényt valahol, az agyunk egy kis szegletében, hogy a "demos" szó eredeti jelentése sokkal inkább utcai embertömeget, úgymond "csőcseléket" jelent. Nyilván senki nem asszociál az utcai csőcselék uralmára, amikor azt hallja demokrácia, és nem is arra akarok kilyukadni, hogy ezt kellene jelentse, de azért tartsuk meg ezt, a szó szerinti jelentést is, egyelőre a talonban.

Hagyományosan ma azt értjük ez alatt a társadalmi berendezkedés alatt, hogy "amikor a többség szava dönt". Ez így természetesen egy nagyon jól hangzó eszme, nem véletlen tehát, hogy mögé mindig nagyon könnyű a lehető legszélesebb társadalmi tömegbázist felsorakoztatni. Szinte mindannyiunkban megvan ez az érzés, hogy a többség akarata erősebb kell legyen, annak kell döntenie a fontos kérdésekben. Egy természetes érzésünk ez, hiszen közösségi lények vagyunk, bennünk van az ösztön, hogy lemondjunk saját érdekeinkről a közösségünk javára.
Egy szóval nem állítom, hogy ez egy rossz beidegződés lenne, csak annyit szeretnék, ha alaposabban is végiggondolnánk magának az eszmének a szélsőséges következményeit. Mert ugye, ha a többség szava dönt, akkor 99 fehér ember nyugodtan felakaszthat egy feketebőrűt, ha éppen nem tetszik nekik a fizimiskája. Végül is 99 szavazatunk van 1-gyel szemben, tehát teljesen demokratikus felhúzni szegényt a villanypóznára. Nos, talán egyetértünk, hogy ez nem az, amit mi demokrácia alatt érteni szeretnénk, mégis, ha a szó jelentésének gyökeréhez ásunk le, azt kapjuk, hogy az utcai lincselés az egy teljesen demokratikus kinyilvánítása a népakaratnak.

Nem véletlen tehát, hogy az USA alapító atyái például gyűlölték a demokrácia gondolatát. Az Egyesült Államok-at ezért köztársaságként alapították meg. Olyan köztársaságként, melyben alkotmány rögzíti az ember eredendő jogait, amiket istentől kapott, és ezért senki nem vehet el, akárhányan is akarnák.
Most itt persze kéretik nem a mai Egyesült Államok-ra gondolni, amit a hitleri fasiszta berendezkedéstől jelenleg csupán egy nagyon vékony hajszálnyi választ el, hanem sokkal inkább a 18.-19. századi Amerikára. Nem véletlen, hogy oly magasan szárnyalt sokáig az USA gazdasága, és lett korunkra a világ vezető hatalma. Sokat köszönhet ebben annak a köztársasági formának, ami nagyon jól szem előtt tartotta a polgárok jogait.
A kis ember jogait a stabil, jó alkotmány az ami megvédi, nem pedig a "demokrácia". A jogok nem a többség akaratából kellene eredjenek, hanem éppen az ellen kellene hogy megvédjék az embert.

Egy szó mint száz, a demokrácia és az emberi lény "szabadsága" nagyon nehezen összeegyeztethető fogalmak. Ezt nagyon lényeges kihangsúlyozni, és kritikus lenne az emberiség jövője szempontjából, hogy ez egy mindennapos beszélgetési téma, vita téma legyen a hétköznapjainkban, és ne menjünk vakon azok után, akik ilyen-olyan "demokratikus" meg "demokrata" szavakkal dobálóznak, anélkül, hogy tudnánk, ezek a szavak pontosan mit jelentenek.

 De most, hogy már ismerjük a szó eredetét és jelentését, nézzük meg azt is, hogy hogyan alakult ki maga az eszme, honnan jön ez az egész gondolat. Valószínűleg sokakban erősen él az a tévhit, hogy ez egy amolyan természetes módon "kievolválódott" dolog, szépen kifejlődött ez a társadalmi struktúra, miközben az emberiség évszázadokon át egyik rossz berendezkedésből a másikba bukdácsolt. Végül aztán megmaradtunk ennél, mert ez a legjobb államforma a civilizált közösségek számára.
Hát, igen... sajnos ismét ki kell sokakat ábrándítanunk, mert ez az elképzelés is nagyon messze van a dolgok valódi állásától. Az igazság ugyanis az, hogy ez a társadalmi berendezkedés tervező asztalok mellett született. És a tervező mérnökök kezét még csak nem is a jóindulat vezérelte...

Akik a modern "demokráciát" kiagyalták, és megvalósításának útját évszázadokon át utána egyengették, azok (és ez  minimális utánajárással nagyon jól leellenőrizhető) nem mások, mint a legmagasabb szintű szabadkőművesek, akikre sokan az "illuminátusok" névvel hivatkoznak (a 33. szintről beszélünk és attól felfelé).
Az eszme fő kidolgozóját úgy hívták, Adam Weishaupt. Emberünk egy jezsuita pap volt, de "kirúgták", mert az egyháznak nem tetszettek a módszerei. Így aztán ott állt ez, az egyébként nagyon éles eszű ember állás nélkül, tele dühvel az egyház és az akkori hatalom felé. Nem véletlen tehát, hogy felfigyelt rá az az erősödő hatalmi pólus, mely forrásokban ugyan bővelkedett, de egyelőre a színfalak mögé kényszerült, és mely történelmi okokból szintén erősen neheztelt az akkori hatalomra. Ezért aztán Weishaupt-ot szemelték ki a feladatra, és megkapta a felkérést, hogy dolgozza ki egy, az egész világot újrafelosztó hatalmi struktúra váltásnak a levezénylését.

"Szabadság, egyenlőség, testvériség"... az új eszme óriási erővel rengette meg a 18. század végén az addig feudális rendben működő világ akkori hatalmasait, az uralkodókat és a papságot.
Azok, akik akkor már évszázadok óta a háttérből próbáltak minél nagyobb hatalomra szert tenni, különféle manipulációk útján, pontosan tudták, hogy a köznép, tömegben, mindig nagyon jól manipulálható, és a "tömeg hatalma" az nem mást jelent, mint hogy annál van a hatalom, akinek a kezében a madzagok vannak, amik a tömegeket mozgatják. Megszületett tehát ez a kétségtelenül hangzatos eszme, a "tömegek uralma", melynek célja semmi más nem volt, és a mai napig sem más, mint hogy minden hatalom azokhoz kerüljön át, akik a manipulációs technikákat a legjobban alkalmazzák.

Amint az ember ezt a több évszázados folyamatot kezdi megérteni, elkezdenek sokkal érthetőbbé válni a történelem könyvekből már ugyan ismert, de rendszerint hiányosan értelmezett események.
Mint például, hogy miért lett a francia forradalom szimbóluma egy olcsó prostituált, amint magasba emeli a győzelmi zászlót... nos, kedves olvasó, most jött el az idő, hogy elővegyük az agyunk szegletéből, ahova félretettük, azt hogy a "demos" szó eredeti jelentése utcai tömeg, csőcselék... Vajon véletlen a szó választás? Nos, én már jó ideje nem hiszek a véletlenekben... de mindenki döntse el maga!
Az viszont ma már jól ismert tény, hogy a Nagy Francia Forradalmat egy az egyben a francia szabadkőművesség szervezte le és bonyolította Lajos király megdöntésére, mint ahogy az egész demokrácia eszme arra lett kidolgozva, hogy megdöntse a korabeli királyi-egyházi hatalmi struktúrát, eltávolítsa az uralkodókat a trónokról, hogy átvehessék a hatalmat azok, akik a szálakat a háttérből olyan ügyesen és rutinosan mozgatják.

Pörgessünk most előre 250 évet. Az eszme még mindig ugyanaz. Az emberek pedig meg vannak győződve róla, hogy ők irányítanak, hisz demokráciában élnek, és nagyon ritka, hogy bárki leülne és végiggondolná milyen mértékben sajátja egy-egy döntés, és milyen mértékben lett manipulálva, belerángatva, hogy azt csinálja amit csinál.
Ráadásul épp abban a korban élünk, amikor forradalmi átalakulásokon megy keresztül a manipuláció teljes fegyver-arzenálja!
A technika olyan vívmányai, mint a facebook, gyerekjátékká tették olyan forradalmak, mozgalmak beindítását, amikhez alig egy fél évszázaddal ezelőtt még hatalmas emberi és anyagi erőforrások voltak szükségesek.
Lenin-t még egy aranyrudakkal tele rakott vasúti kocsival kellett elindítani Oroszországba, hogy ott széles körű hatalomváltó mozgalmat indíthasson el, míg most hogy itt a facebook, 2 hét alatt 100 millió emberhez lehet eljuttatni egy propaganda jellegű üzenetet (lásd KONY 2012-t, vagy az arab tavaszt).
Az egyiptomi forradalom egyik vezéralakja például köztudott, hogy a google közel-keleti marketing igazgatója volt. Biztos sokan azt gondolták, véletlenül épp arra járt, vagy szabadidejében törődik az országgal, ahonnan származik, de most akkor szomorúan közlöm, hogy nem egészen erről van szó...
A google, a facebook, és a társai, a CIA által létrehozott szervezetek, és első pillanattól kémfeladatokat látnak el. Ezek közé tartozik az adatgyűjtés, a vélemény formálás, és az aktivista mozgalmak beindítása vagy éppen akadályozása. Alig tíz évvel ezelőtt hatalmas pénzeket kellett költeni rá, hogy minden személyes adatot be lehessen szerezni valakiről, most saját maga teszi ezt elérhetővé, és még segít is beazonosítani ismerőseit képeken, teszi mindezt teljesen ingyen, vagy még ő fizet érte, hogy megtehesse! Zseniális! Szegény hivatásos kémeknek nemsokára teljesen felkopik az álla, az állásuknak nagyon úgy tűnik, hogy ezennel befellegzett!
A manipuláció eszközei rohamos sebességgel fejlődnek, de annyira, hogy aki figyelemmel követi a fejleményeket, annak szinte kiborsódzik a háta, és azon gondolkodik, vajon lesz-e még olyan, hogy "szabad akarat" a következő generáció számára.

 Úgyhogy azoktól, akik most elégedetten dörzsölik a tenyerüket, hogy végre sikerült ezt a Schmitt kóklert megbuktatni, és milyen jó, hogy végre érvényesült a nép akarata, annyit szeretnék kérdezni, hányuknak van saját kisdoktori diplomája? Na jó, akkor módosítom, hányan ismernek személyesen olyan embert, akinek van saját kisdoktori diplomája? Hogy mi? Még mindig csak két százaléknál tartunk?
Akkor hogyan lehetséges, hogy a rendelkezésre álló adatok birtokában egy egész embertömeg meg van róla győződve, hogy amit Schmitt tett, az lopás, csalás? Honnan tudják ők, hogy nem-e ez a bevett gyakorlat minden második kisdoktorinál?
Félreértés ne essék, nem véleményt akarok nyilvánítani az ügyben, soha nem láttam a dolgozatot, nincs róla véleményem, nem is lesz, és egyáltalán nem politizálok, de gyanítom, hogy a lelkes aktivisták 98%-a sem látta az ominózus dolgozatot, mint ahogy valószínűleg senki más dolgozatát sem lapozgatta életében soha, mégis óriási hévvel képes kampányolni az ügyben, amint az elindul az interneten.

Nem az az elszomorító, hogy Schmitt-nek mennie kellett, valószínűleg ő sem jobb a deákné vásznánál, hanem az, hogy milyen könnyű egy ilyen széles körű mozgalmat elindítani egy ilyen viszonylag jelentéktelen ügyben, ha megvannak rá a megfelelő eszközök, és hogy milyen könnyen manipulálható sajnos a magyar ember is!
Igen, azt kell mondjam, elszomorító, hogy egy kisdoktori ennyi embert meg tud mozgatni, figyelembe véve a tényt, hogy éppen az ország teljes gazdasági és spirituális felszámolása zajlik, amiben bizonyos politikusok aktívan részt vettek, és részt is vesznek mind a mai napig, és ez az egész folyamat jó, ha tizedannyi embert érdekel.
Elismerem, az lenne az ideális, ha politikusaink fedhetetlenek lennének, és nem lenne semmi folt a múltjukon, de ha már a foltokat keressük, nem lenne célszerűbb először a vérfoltokkal kezdeni? Azokkal, amin emberéletek, vagy esetleg egész iparágak múlnak?
Ez körülbelül olyan, mintha látnék egy férfit vonaglani a földön három lőtt sebbel a testén, barátságosan odalépnék hozzá, és így szólnék, "uram, lehet hogy nem vette észre, de ki van oldódva a cipőfűzője" majd mennék tovább elégedetten fütyörészve, mint egy jóllakott napközis...

Nos, ennyi. Nem szoktam politizálni, és mostantól sem fogok, de az embernek kötelessége, hogy legalább arra figyeljen oda, hogy ne váljon belőle 21. századi facebook birka, akit különféle mesterséges mozgalmakkal lehet terelgetni, hogy épp mire figyeljen, kit, mit kell éppen betámadni. Ne legyünk már mi a "csőcselék", akivel megbuktatható az aktuális hatalmi struktúra!
Aki dühös a politikusokra, azzal nincsen semmi baj, legyen, de próbáljuk már meg mérlegelni a dolgok súlyát, és oda irányítani a dühünket, ahol a legnagyobb igazságtalanságok történnek. Ha azokat rendbe tettük, utána rögtön jöhet, kinek mennyire tisztességes a kisdoktori diplomája. Sorrend, emberek, sorrend!